HUSZONÖT

Corran a jobb oldalán álló alak felé dőlt, de fogva tartója a fegyverével visszatessékelte. Aztán jobbra húzódott, és amikor már nem érezte az oldalában a fegyver csövét, egy lépést hátrált. A jobb oldalt álló alak meghúzta a ravaszt, és egy skarlátvörös energiasugarat döfött a trandoshai hasába. A hüllő lepillantott a hasán füstölgő lyukra, majd az asztalra roskadt.

Corran bal kézzel megragadta a kábítót, és megrántotta. Ugyanakkor felhúzott könyökkel a fickó szájára és orrára sújtott. Megrántotta a fickót, hogy az Zekka Thyne és közé kerüljön. Végül kitépte a fegyvert a kezéből, és egy rúgással Thyne felé lökte.

Nem volt rá kíváncsi, mi történik, inkább megfordult, és cikkcakkban futva a kijárat felé rohant. A helyiséget fegyverek robaja töltötte meg. A lába, a feje mellett vékony sugarak suhantak el, és fényes gömbök formájában csapódtak az ajtó körüli falnak. Felidézte magában az idefelé látottakat, majd egy bukfenccel a földre vetette magát, végül felállva nekivágott a félhomályos lépcsőnek. Jobb kezébe kapta a fegyvert, és a válla fölött hátranyúlva elengedett egy sorozatot, hogy megállítsa az üldözőket.

Kirohanva az utcára, lerúgta az első rodiánt a siklóról, aminek a nyergébe pattant, és sebességbe tette. Megrántotta a gyorsítót, és nekilódult a legközelebbi szűk sikátornak, amin át, remélte, meglóghat a környékről. Sajnálta, hogy nem lőtte le az ajtó előtt álló másik katonát, mert hátrapillantva az üldözőjére nyilvánvalóvá vált, hogy mulasztása az életébe kerülhet.

Ha már meg kell halnom, akkor inkább én döntöm el, mikor és hogyan teszem. Amit a kantinban művelt, az tömény baromság volt, de szemben a halállal nem volt más választása. Nem volt kétséges előtte - ahogyan a kantin többi vendége előtt sem -, hogy Thyne meg fogja ölni őt. Ezt abból tudta, hogy a jobbján álló férfi tétovázott lőni. Elvenni Thyne elől az ölés lehetőségét ugyanannyi, mint Corran bőrében lenni.

Corran kuplungolt, a lábával sebességet váltott, majd jobb kezével meghúzta a gázt. A hüvelykujjával benyomta az „öngyilkosgombot”, ami rögzítette a gázt. Azután bebiztosította a fegyver csövét és ravaszát, végül a sikló elülső vezérsíkjait megdöntve felkapta a járgány elejét, és felhúzott a lebegő légballonépületek felé.

Nem emlékszem rá, hogy az Incom Zoom II mennyire érzékeny, de a rodiánoktól már láttam ezt a trükköt. Nekem jól jött. Lekuporodott a bringán, igyekezett azt közte és az üldözője lövései között tartani. Az Incom siklóba nem volt beépítve semmilyen fegyver. A kis kijelző a gyorsító és a kormánykar között folyamatosan mutatta az adatokat, de rodián nyelven, úgyhogy Corran nem sokat értett belőle. Amíg gyorsan megyek, mit számít?

Folyamatosan játszott a kormánnyal, hogy megnehezítse a nyomkövetést, aztán stabilizálta az irányt, és behúzott az egyik felsőbb kanyonba. Miközben a légballonok pányváit kerülgette, igyekezett minél messzebb kerülni a hegy formájú Császári Palotától. A vezérsíkok folytonos állítgatásával, testsúlyának áthelyezésével állandó mozgásban tartotta a siklót, így sikerült elkerülnie a mellette elsuhanó lövedéket. Némelyik sugár sokkal erősebb volt, mint amit egy kézi fegyver produkálni képes, ebből tudta, hogy valamilyen felfegyverzett jármű képében erősítés érkezett.

Hátranézett, de a sötétben csak a feléje suhanó energiasugarakat látta. Az üldözői egyre pontosabban céloztak, s Corran rájött, hogy minél feljebb megy, annál inkább megkönnyíti a dolgukat a nyílt terepen. El kell érnem, hogy kevesebbet lőjenek rám. Tehát lejjebb kell mennem.

Belekapaszkodott a kormánykarba, és hátrarántotta. A sikló éles ívben megfordult, és elsuhant a lakóépületek, irodák, sétányok mellett. Előrenyomva a gyorsítót, Corran balra dőlt, és felvitte a siklót két hatalmas torony közé. Ott jobbra dőlve megkerülte a hengeres tornyot, és lefelé vágott, az egyik kanyon irányába.

Körülötte a falakon lövedékek becsapódásai szikráztak. Corran balra húzott, visszavette a sebességet, és üresbe tette a gépet. Az irányváltó enyhe mozgatásával megállította a gép sodródását, és lebegni kezdett. Jobb kezébe fogta a fegyvert, és várt.

Két sikló bukkant fel, teljes sebességgel üldözték őt. Corran első lövése a jobb oldali orrát találta el. A bringa kontrollpanelje szikrázva kiégett. A robbanás kivetette a katonát a nyeregből, s a jármű farához csapta. A sikló füstölögve zuhanni kezdett a bolygó felé, utasa magához térve mást sem tehetett, csak kapálózott.

Corran célba akarta venni a másik járgányt, de az már felfelé tartott. Corran két lövése a katona lábát és az oldalkocsi konzolját találta el. A jármű nem esett szét, de az utasa jobbnak látta, ha kiszáll a képből és elhúzott. Corran visszatette a fegyverét, és elindult.

A monitoron valami villogni kezdett. Tudta, hogy rodiánul van, de ahogy a beszédet nem értette, úgy az írással sem boldogult. Ezek a fickók a bringán meg az oldalkocsiban komlinken át társalognak a többiekkel, így szinte mindenről tudnak, ami a városban történik Kezével a melléhez nyúlt, de nem találta a talizmánját. Magamra maradtam.

Nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a kétségbeesés. Mérsékelte a sikló sebességét, és fokozatosan egyre lejjebb ereszkedett, Coruscant alsóbb kerületeibe. Fogalma sem volt, merre lehet, de pillanatnyilag ez annyira sem érdekelte, mint az, hogy merre lehetnek az üldözői. Szerencsére a lövéseik fénysugara elárulta a hollétüket.

Három üldözőjével a sarkában lemerült az egyik sötét kanyonba, ott megfordult, és lőni kezdte előbbi útvonalát. Csökkentette a sebességét, majd a pányvákat óvatosan kerülgetve feljebb húzott, és kisurrant a passzázs kerek tetőnyílásán. Minimálisra csökkentve a sebességet lassan körözni kezdett a kerek nyílás körül. Elővette a kábítót, és várt. Az elsőnek mindjárt itt kell lennie.

Meg is jelent nemsokára, de mintha rakétán ült volna. Corran gyorsan rálőtt, de elvétette. Ezek szerint valaki figyelmeztette.

A siklóbringa fentről támadt rá. Az oldalkocsijának orrában valami fehéren villant, nem sokkal azután gépének fara erős ütést kapott. A jármű megingott, majd hátrafelé sodródott. Mivel rögzítette a gép vezérlését, az lassú spirálban a felszín felé zuhant.

Gyorsan visszakászálódott a nyeregbe, üresbe tette a gépet, és kihúzta a spirálból. Rajtam vannak. Hátranézett, hogy lássa, célba tudja-e venni őket, de a sötétben nem sokat látott. Mivel nem volt más választása, mintegy méteres szórásban leadott három lövést az Ikas-Ando Starhawk testére.

A Starhawk pilótája ráfeküdt a gépére, így elkerülte a lövedékeket. Corran ugyanakkor érezte, hogy a gépe lelassul. Gyorsan bekapcsolta a Zoom Il-t, és előrenyomta a gyorsítót. Jobbra fordulva elhúzott a lebegő Starhawk alatt. Húsz méter után megint érezte, hogy a vonónyaláb lelassítja.

A francba, a fickó nem eresztett el. Minden siklón van egy „holtember”-kapcsoló, amit ha kioldanak, leállítja a hajtóműveket. Ez azért van, hogy ha a pilóta meghal, vagy valami miatt nem tudja irányítani a gépét, a motorok leálljanak, és a gép ne rohanjon teljes sebességgel neki valaminek. Ezt biztonsági okokból építették be a gépekbe, de azon, amit Corran ellopott, volt a kapcsolónak egy öngyilkosállása, ami ilyen helyzetben bekapcsolva hagyta a hajtóműveket.

Corran teljes torlóerővel igyekezett elszakadni a Starhawktól, de a vonósugár miatt ez csak nagyon lassan sikerült. A trió ott maradt a nyomában, lassan körbezárta, de nyilvánvaló volt, hogy már hívtak segítséget, hogy teljesen körbezárhassák. Meg kell szabadulnom tőlük. Ki kell kapcsolnom a vonósugarat.

Corran beállította a Zoom Il-t és zuhanni kezdett. Sikerült is neki szintről szintre egyre jobban felgyorsulni, mígnem egy kanyonszerű légiút-elágazáshoz ért. Az üldözői utolérték, és lőni kezdtek rá. Corran megpróbált kacsázni, de mert a léghorgony fogta a gépét, ez nem sikerült.

Mérgében vicsorogva a siklóját ez elágazás sarkán az egyik épület felé irányította. Megcélzott egy kivilágított négyzetet, és arrafelé csalta a Starhawkokat. No lám, még a dolgukat is megkönnyítem. Arra számított, hogy a falhoz csapódnak és darabokra törnek. De ha nem is, nos, odabent van még elég fal.

Amíg közelebb nem ért, és meg nem pillantotta az ablakon túl mozgó alakokat, azt hitte, egy reklámablakot vett célba. Megpróbált feljebb jutni, de a lövések közrefogták. Egy pillanatig arra gondolt, hogy átrepül az épületen, majd kijön a túloldalon, de tudta, hogy az acélüveg lesodorná a járműről. El kell tűnni innen!

Az utolsó pillanatban Corran balra kapta a kormányt. A nyomában maradó Starhawk nekicsapódott az ablaknak. Erős lökést érzett, de a siklójával gyorsan átvágott a kereszteződésen, és célba vett egy másik homlokzatot. Hátranézett, és egy pillanatig már azt hitte, megszabadult az üldözőitől, de a gépe megremegett, és a lövések ott szikráztak a házak falán.

Hát ez már sok! Az acélüveg ahelyett, hogy elszakította volna a vonósugarat, lesodorta az oldalkocsit a siklóról. Az utasa eltűnt, de Corran nem tudta megállapítani, hová lett. Az oldalkocsi ott himbálózott mögötte a léghorgony végén, mint egy luftballon a zsinórján, de mert a kereszteződésben újabb hat sikló bukkant fel, nem maradt ideje arra, hogy lerázza.

Az oldalkocsi még bajt hozhat rá, mert a légkötele egy oszlop köré te- keredve kipányvázhatja Corran gépét. Élesre tervezte a fordulót, de kerülnie kellett a szűk átjárókat, mindamellett a gép sebességére is ügyelni. Ha túl gyorsan megy, az oldalkocsi nekiütközhet a falnak, és a sikló hátulja instabillá válik. Ha pedig lelassít, az oldalkocsi megelőzheti. A légkötél rugalmassága folytán fennállt az a veszély is, hogy gyorsításkor hátulról nekicsapódik, ha időben nem tér ki előle.

Az üldözői mindenesetre közre fogták. Corran tudta, hogy egy meghatározott hely felé terelik, és kétségbeesetten igyekezett másfelé tartani, de nem sok esélye volt. Hol lesüllyedt, hol oldalt manőverezett, hogy az oldalkocsit a falhoz csapdosva leválassza magáról, de az maradt.

Ha ezt túlélem, tanúsítani fogom az Ikas-Ando embereinek, hogy milyen strapabíró az általuk gyártott oldalkocsi...

Egy forduló után Corran látta, hogy fentről és oldalról újabb bringák érkeznek, és teljesen körülzárják. Bent rekedt egy széles sugárútban, aminek a végét úgy százötven méterre fal zárta le. Mivel más kijáratot nem látott, célba vette a fal alján lévő bezárt kaput. Akkor hát itt a vége. Mindössze két választása maradt, vagy nekiront a falnak és meghal, vagy szembeszáll velük és meghal.

Arra gondolt, hogy lelassít és szembefordul velük, de a mögötte suhogva repdeső oldalkocsi eszébe juttatta, hogy ez rossz ötlet. Még szétlapítana... hé, ez jó ötlet! Corran egyenesen a kapunak irányította a bringáját, és teljes sebességre kapcsolt. Húsz méterre a faltól visszavette a sebességét, az ég felé emelte a sikló orrát, és megfordult. Ettől előrelendült a nyeregben, majd belepréselődött az ülésbe. Amikor az oldalkocsi elhúzott alatta, megragadta a fegyverét és lejjebb ereszkedett.

Az oldalkocsi nekicsapódott a fém harmonikakapunak, és letépte a sínről, amin mozgott. A siklóbringa a harmonikakapu lehulló lamellái között besuhant az épület belsejébe. Az oldalkocsi szerencsére beszorult a kapu roncsai közé, és egy pendüléssel leszakadt a siklóról.

Corran minden igyekezetével menedéket keresett az épület belsejében, hogy elkerülhesse a rá záporozó energialövedékeket. Alig ért be a kapun, máris a nyomában voltak az üldözői. Felemelte a fegyverét, hogy a támadóira célozzon, de túl sokan voltak. Ez egy pillanatra megzavarta, mert eszébe jutott, hogy őt Zekka Thyne Fekete Napjának pribékjei üldözik, és nem értette, hogy a rohamosztagosok hogyan hagyhatták, hogy ebbe a csapdába betereljék őt.